Még régebben ezt a verset elemeztük ki magyar órán, amikor azt a feladatot kaptuk házi feladatnak hogy írjuk meg novellában, úgy, hogy egy kicsit hozzátehetünk, egy kicsit változtathatunk. És most a kezembe került, gondoltam ide is kiteszem -mert miért ne?:)- és akinek van kedve olvassa el:)
Ady
Endre: Jó Csönd-herceg előtt
Novella
Éjszaka
volt. Holdfényes, hideg, félelmetes éjszaka.
Csak
az erdő és én. Legalábbis ezt hittem… Mögöttem volt. Tudtam, pedig nem
hallatszott semmi. Fütyörészni kezdtem, hogy eltereljem a figyelmemet róla, még
ha ez talán neki nem is tetszik. Nemsokára azon kezdtem el gondolkozni, hogy
mégis mi lehet ez… A filmekből jól ismert vérfarkasok, szellemek, szörnyek,
boszorkányok vagy más egyebek egyike? Nos kétlem, ugyanis én nem hiszek az
ilyesmikben. Ami a filmekben van, az ott is marad. Remélhetőleg. Hátranézni
viszont mégsem mertem, s továbbra sem hallatszott semmi…
Lépteim
egyre gyorsultak, ugyanis egyre jobban frusztrált ez a mögöttem lévő valami…,
vagy valaki…? Miután ezen eltűnődtem, még inkább megijedtem attól, hogy mi vagy
ki lehet ez. Nem értettem mit akar tőlem, ha egyáltalán akar valamit.
Erősen
kezdtem gondolkodni, hogy megváltoztassam-e azon véleményemet, miszerint nem
hiszek a szörnyekben. És akkor megreccsent egy ág…
Már
futottam. Ennyire még sosem féltem. Már a nyomomban volt. Éreztem, itt van
mögöttem. Mindjárt… Már hallottam a lihegését… Pár másodperc…
Megfordultam,
hogy szembenézzek vele.
-
Ááááááá! – üvöltöttem fel.
-
Ááááááá! – üvöltött fel az eltévedt turista.
Köszönöm annak aki elolvasta, és ha van kedve, véleményeket is szívesen fogadok, legyen az jó vagy rossz!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése